E-mail: sopgast@sopgast.hu
Telefon: +36 20 975 4663
Soproni ízutazás és telebendő napok képekben
 

    Fotók: Szita Márton - Képalkotási megoldások www.szitamarton.hu
 
Babszemjankó és a soproni borvirágok
 
A Dunántúlon tizenegy olyan tájegység található, melyek étkezési szokásai hagyományokra épülő kincset hordoznak magukban. A hagyományokhoz kötődés, a régmúlthoz való igazodás felerősödött az elmúlt időben, melyhez tájaink étkezési szokásai szorosan kapcsolhatók. Sopron és környéke egyike e gazdag gasztronómiai kultúrával rendelkező tájaknak. Mindez köszönhető az ételei sokszínűségének, valamint a történelmi borvidék gazdag borválasztékának. A Fertőtáj népi hagyományaihoz, szokásaihoz mindig kapcsolható az alkalmakhoz illő egyszerű, de kifinomult ételek sokasága, mely hosszú időn keresztül szállt anyáról lányára, valamint a szőlőművelés, borkészítés tudománya, mely apáról fiúra öröklődött.

Sopronban járva ételről és italról említést tenni a nélkül nem lehet, sőt lehetetlen, hogy szót ne ejtenénk a Poncichterekről. A poncichter kifejezés a Bohnenzuchter szóból ered, utalva a szorgos babtermelő szőlősgazdákra, kik hamar rájöttek arra, hogy a szőlősorok közt termelhető vetemények közül a legtöbb jövedelmet a bab és a káposzta biztosítja számukra.
A poncichter tagadhatatlanul egy kis darabja már a soproni múltnak és jelennek. Hozzáértőn művelték a szőlőt, készítették kedvelt italukat, a kékfrankost, s termelték a babot. A jóízű babból remek fogások születtek. A sör és a borkorcsolyának való babpogácsától a babstercen, babsalátán át egészen a babos rétesig.
Számos híres vendéglő kínálta hajdanán eredeti soproni ízeit. Az Arany Angyal a Fertői halászléről, a tejfölös, szilvás bableveséről volt híres, míg a Zöld Koszorúban a babgombócot, a gyertyás pecsenyét készítették el kiválóan. Híres vendéglők voltak még a Fehér Bárány, a Magyar Korona, az Arany Kakas, az Arany Oroszlán, melyekben a szakácsok hozzáértő szaktudással főzték, sütötték az olyan étkek sorát, mint az erdészgombóc, a marhapacsni, a sváb pörkölt vagy a roston sült kacsamáj, melyet kolbászos lecsóval koszorúztak. Említésre méltó éttermek, vendéglők voltak már csak nevük miatt is az Arany Nap, a Hattyú, a Himmli, a Kuruc a Bűvös Vadász, s nem utolsósorban az Utolsó Garas.
A tésztaneműk főleg otthon készültek. Ügyes, szorgos háziasszonyok gyúrták, húzták, szaggatták az alapanyagot, hogy a csemetéiknek házi főtt és sült tésztákkal, süteményekkel kedveskedjenek. A babpogácsát és babos rétest már említettük. De nem feledkezhetünk el a soproni metéltről, mandulás rétesről, a szőlőslepényről sem. A kevésbé tehetősek csemegéje a tökös táska, a héjas szaladós, a köttes és pölösni volt. Aki azonban még ezt sem engedhette meg magának, az egyszerűen beérte nyers vagy pörkölt tökmaggal.
A soproni poncihterek saját termésű boraikat, házi borkiméréseikben az úgynevezett "Buschenschank"-okban mérték. Azok a helyek, ahol a gazda jó minőségű borral lepte meg vendégeit, estéről estére teltházat vonzottak, s egy hét leforgása alatt 10-15 hl bort is kimértek. A bejárat fölött ott lógott a borkimérést jelző cégér, a fenyőágakból font "Puchni". S annak megfelelően, hogy vöröset vagy fehéret mértek a kínált borból, a fenyőt vörös, illetve fehér szalaggal jelölték meg. Időnként a szalag mellett kereszt alakú fapálcika is volt látható, ami az óbor mérését jelezte. Buschenschankokkal manapság is találkozunk, ott lóg felettük a "pusnik" jellegzetes formavilága. A szőlőtermesztés, borkészítés, borértés apáról fiúra száll. Ennek Sopronban nagyon szép hagyományai vannak. Zászlós borunk a Soproni kékfrankos akár nyeletnyi megkóstolása nélkül városunkat elhagyni szinte lehetetlen. Gazdag a választék! És gazdag a választék a soproni sörökből is. Méltán vagyunk büszkék a soproni sörfőzés tudományára, hagyományaira.
A soproni vendéglátóhelyek igényes belső kialakításúak, étlapjuk széles választékú. Ne lepődjön meg kedves vendég, ha barangolásai során szakácsmesterek, mesterszakácsok, éttermi mesterek látják vendégül. Méltán büszke a város világbajnok és olimpiai bajnok mesterszakácsaira, akik tudásuk legjavát adják át az új nemzedéknek. Feladatunk a hagyományok ápolása, valamint új ízek felkutatása. Jó barangolást, étvágyat, hét nyelvet, beszélő borokat kíván a soproni gasztronómiában szorgos kezű tagtársai nevében:

Mészáros Tibor Schnitta és WACS díjas éttermi mester
Szövetségi zsűritag
Magyar Nemzeti Gasztronómiai Szövetség
Sopron Régió- Elnök